VITÉZTELEP

 Szarmata-Hun földvármaradvány Vitéztelep területén

A vár a Duna-Tisza közén középütt terül el, Bajától és Szegedtõl is kb. 50-50 km-re, a mai Kisszállás területén, az egykori Kelebia-Vitéztelep nyugati oldalán, a Tölös erdő övében.  Az építmény tagozódásának kialakítása nagy szakértelmet tükröz. Az adott helyen megépült erõdítmény élelemmel történõ ellátását a kornak megfelelõ termelési mód – a nomád pásztorkodás – tette lehetõvé. Jelen helyzetben a várról, várfalról szólni pontatlan, mert nem tudjuk, hogy a térképen jelzett, bástyákkal megerõsített falnak vélt építmény anyagában hogyan tevõdött össze, kivitelezésében milyen volt. Minden bizonnyal fával megerõsített, földbõl épített, a terepszintbõl kiemelkedõ, a lovas látóhatára fölé emelkedõ, 3–4 m magas védmû lehetett.

 A múltba veszõ legenda

Az ikervár hazánk egyik ilyen jellegû jelentõs építménye volt. A térképen ábrázolt, emberi kéz alkotta mûszaki létesítmény a maga korában nagy építménynek számított. Az összes, a térképen feltüntetett földbõl épített létesítmény hossza meghaladja a 18 000 métert. A védõmûvel körbezárt terület nagyságát tekinthetjük 200 ha felettinek. Feltehetõen több népcsoport is lakta az építményt. Ezzel kapcsolatban jelenleg csak feltételes módban lehet bármit is mondani.

Feltételezhetõ, hogy jelentõsebb népcsoport is lakta hosszabb ideig a térséget.

Az sem kizárt, hogy a korábbi feljegyzések alapján ismert fejedelem, hadvezér Attila a hunok királya fejezte be a vár falai között földi pályafutását.

A népvándorlás korának szokása szerint történhetett a vezér végsõ nyughelyére

szállítása. A terep az akkori szokásos sírba helyezéshez kedvezõ volt. A temetkezéssel járó földmunka felszíni nyomának gyors, azonnali eltüntetéséhez legalkalmasabb volt a víz. A mocsárvilágban a vízzel történõ elöntés lehetõsége adott volt a vár közelében. A szemtanúk elnémításához is alkalmas volt a terep. A kegyetlen tevékenységgel megbízottak elhelyezhetõk voltak az összekötõ folyosón kívül. Az alsóvár falának, észak és délkelet irányába történõ kiszélesedése eltakarta a temetési menetet, az elhantolás színhelyét. A munka végeztével történõ visszavonulás az alsóvárból, az összekötõ folyosón történt a felsõvárba.

Amikor a menet a legszûkebb szakaszba ért – bár még itt is kb. 20 m-nél szélesebb volt a folyosó –, akkor érhette õket a végzetes nyílzápor a falakon kívülrõl. Az „Ördögárok” területi elnevezése lehet, hogy nem véletlen. A közelben lévõ elhagyott rohodai temetõ térsége is tartalmazhat régészeti értéket.

Az innen néhány kilométerre lévõ Kelebia község határában számos régészeti

anyag került feltárásra.

Már többször felröppent a hír, hogy megtalálták Attila szálláshelyét itt a Duna-

Tisza közén. Késõbb bebizonyosodott, hogy tévedtek. Tény, hogy még most is keresik. A hasonló feltételezések alapján az ikervár is lehetett szálláshelye Attilának 453-ban, élete befejezõ szakaszában.

Az összefoglaló Beliczay István  ny. erdõmérnök írásai alapján készült.

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat