A vitéztelepi harangot kerestük, az Almási Szőlők iskola-kápolna harangját leltük meg...
Korábban hírt adtunk arról, hogy Vitéztelep harangjának nyoma veszett.
A Főnix Egyesület a harang keresésébe kezdett, a nyomok a kelebiai temetőbe vezettek. A temtőgondnok barátságosan segítette munkánkat, de sajnos a megtekintett harang nem illeti Vitéztelepet. A harangfelíratok alapján egyértelmű, hogy negyedévszázaddal korosabb, Baján öntött harangot láthattunk a temetőben.
Ugyanakkor eredménynek tudja be a "nyomozó-csapat", hogy megtaláltuk az Almási Szőlők iskola-kápolna harangját, amelyet 1895-ben Baján öntöttek Szent Adalbertnek, az ifjúság védőszentjének tiszteletére. Mindezek a tények a harang öntött felíratán találhatóak. Az Almási Szőlők "istenfélő népének és tanulóinak" öntött harang nagy valószínűséggel a mai Bácsszőlős - Kunbaja határán álló, a Trianoni diktátum után Vörös-erdei iskola-kápolnának nevezett közösség tulajdona (volt). Az 1895-ös években erdősítés nélküli területen kiváló minőségű szőlő ültetvények szolgálták birtokosaik megélhetését.
Jelenleg Bácsszőlős község területéhez tartozik az egykor szép napokat megélt iskola-kápolna.
Bácsszőlöst 1952-ben szervezték önálló tanyás községgé a bácsalmási szőlők Dobokanagyjárás, Kunbajapuszta, Ószőlők és Teleki szőlők - határrészeiből. A határrész a XIX. század végétől vált lakottá, amikor a felparcellázott homokos területeken meghonosították az alföldi szőlőfajtákat és állandó lakhelyű tanyákat építettek. A területen áthaladt az 1885-ben épült bajaszabadkai vasútvonal és a Bácsalmást Szabadkával összekötő makadámút. A borkereskedelem kialakulását és fejlődését a szállítási lehetőségek tették lehetővé. A második világháború és a német lakosság kitelepítése jóvátehetetlen pusztulást okozott, ugyanis a tanyás szőlőskertek, ültetvények nagy része a németek helyére érkezett, hozzá nem értő telepesekhez került.
Bácsszőlősi iskola-kápona kis harangtoronnyal