Részlet Magyar Pál szds. tiszti írnokának naplójából

 1919. július 20.

 Folyamatban van a román hadsereg támadása a Vörös-hadsereg ellen, sőt a mai napon sürgöny érkezik a Marstéri-laktanyába: szerb csapatok támadást intéztek a bolsevik magyar hadsereg ellen. Estefelé újabb sürgöny: A cseh hadsereg is támadást intézett a Vörös -hadsereg ellen.

Megint háború, mennyi vér folyik még ezen a földön. Egyébként folyamatosan érkeznek a Monarchia volt magyar tisztjei, altisztjei a Marstéri-laktanyába. A reggeli parancskihirdetésen közel 1500 katona sorakozott fel. Több kiváló tisztet láttam újra, tőlük tudom, hogy sokan a Vörös-hadseregben harcolnak, talán majd ellenünk is. Kik azok? Néhány nevet mondanak, vörös kiszolgálóknak, árulóknak nevezi őket Bart József törzsőrmester.

"- Igen, Béldy Alajos, Csatay Lajos, Beregfy Károly, Győrffy-Bengyel Sándor, Hennyei Gusztáv, Náday István, Miklós Béla, Jány Gusztáv, Sztójay Döme, Vörös János, Sónyi Hugó, Wert Henrik és még sokan kommunisták! Hazát eladók!" Mond csak Bart, hiszen az orosz fronton egy hadosztályban voltunk! Ismerlek, az ellenségtől óvtad magad, egyébként is hadtápos voltál, de kitüntetés osztáskor első sorokban álltál!

Nem tudom egyáltalán ki adott altiszti rendfokozatot, talán valamelyik tábornoknak hat szobás rezidenciát szereztél a front mögött! Szegény dolgos apád, itt van Dorozsmán, inkább ott segítenél neki a marhák körül, mintsem a tiszteket minősítsd, főleg ha nem tudjuk kit, miért vetett a balsorsa vörösök közé.

Az is biztos, ha Bart nem itt Szegeden, a Mars-téri Laktanyában lenne, hanem a Vörös-hadseregben, és ilyen „jól" beszélne, csak történetesen ellenünk, már régen százados, vagy alezredes lenne. Van itt közöttünk, aki néhány hetet a Tanács-hatalom seregében szolgált, majd megszökött, elmondta milyen a tiszti utánpótlásuk.

 Egy fogatolt századhoz sorozták be szolnoki direktórium jóvoltából Rémánczki őrmestert. Újdonsült ezred parancsnokának Szábi Jánost, a Monarchia tartalékos tizedesét, egy nincstelen paraszt család fiát nevezték ki. Három hetes tiszti képzés után, főhadnagyi rendfokozatban kezdte meg parancsnoki munkáját.

Nagy, magas ember volt, óriási tenyerével, agresszív, káromkodó beszédével, sületlen, gyűlöletkeltő kifejezéseivel, szüntelen egyház-ellenes bugyuta okoskodásával méltán utálta mindenki, még az ellenséget is jobban kívánták látni, mint őt.

Kis idő elteltével, rövid bolsevik-orosz honi továbbképzés után alezredesi rendfokozatban szégyenítette meg a katonatiszt fogalmát. Talán járhatott volna még 30 évet iskolában, akkor sem tudta volna levetkőzni iskolázatlanságából adódó szellemi hátrányát. Szerencséje, hogy a Világháború alatt közkatona volt javarészt, mert tisztként az első roham alatt lelőtték volna beosztottjai.

A Vörös-hadsereg főtisztjeként gyakran látogatta a szanitéc lányokat, no, nem a sebesült katonáit sajnálta meg, hanem szerelmi ajánlatokat tett. Amikor nem volt sikere, sőt jelentést tettek a fiatal lányok, elvetemültségében dezertálással megvádolta őket.

Nos ennyit a nép fiaiból kiképzett vörös tisztek egyik rosszul sikerült fajtájáról.

 Este már nem mehettünk ki a laktanyából, folyamatosan érkeztek a lőszer és fegyver szállítmányok, mindenkit bőségesen felszereltek...

 

 

Oldal: 1919 július vége, készülődik a ...
VITÉZTELEP - © 2008 - 2024 - viteztelep.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat