Mindenszentek: emlékezés és remény
Mily balgának nézik azt az embert, aki a halottak napján a reményről szól. Pedig a volt Kelebia-Vitéztelepi temető esetében, amely ma Négyestelepi temető-sírkert, reményről beszélhetünk. Sőt fokozhatjuk a balga beszédet, a temető és a kerítés a reménysége a mai Négyestelepre ellátogatónak!
A temető=halál. A kerítés=elválasztás. A halál=temető+kerítés. Tehát a remény nem lehet egyenlő temetővel és kerítéssel???
Csak azok érthetik a reményt és a halált, továbbá a temetőt és a kerítést egymásra épülő pozitív dolognak, akik megtapasztalták, hogy az ősök hite, munkája, vére és verejtéke nem hiábavaló. A temető kerítés, amely nem volt, s úgy nézett ki a sírkert, mint egy nádas, hol minden vad átgázolhatott bármely irányban, mily fontos ügy lett néhány embernek... Egy emberi közösség alapítója lett a kerítés állítási szándék, amely nem elválaszt, hanem az ősök tiszteletére hív és vezet be a kapun. Hiszen mennyire tudjuk, hogy aki nem a kapun jön be bárhová is, az tolvaj és rabló!
Az ősök örök nyughelye felett alakult a Kisszállás Négyestelepi Főnix Egyesület. Ez a társadalmi szervezet dolgozott a temető kerítésért, dolgozik a volt iskola visszavételéért, és sok más nemes célért....
Az alábbi képek a még nem végleges temető kerítésről, kapubejáróról, temető rendről,....és végül a kegyelet virágairól készültek 2010. Mindenszentek délutánján...
Drága halottaink: nyugodjatok békében, Isten veletek van odafenn!