Dohánytermesztés az egykori Kelebia-Vitéztelepen

A szörnyűségekkel teli vérzivatart átélt I. Világháborús katonák döntő részben úgy érkeztek haza, hogy dohányzás-függővé váltak. Ahogyan sokszor elmondták a fronttörténeteik dicső és sokszor dicstelen részleteit, jól látszott: az embertelen öldöklésben, a földre szállt pokolban a harctéri rum, a rohampálinka és a dohány,- cigaretta porciók segítették át a katonát, hogy teljesen meg ne háborodjon.

A Kelebia-Vitéztelep házainak építése az 1930-as évek elején befejeződött. A vitézi birtokok részére meghatározásra kerültek a termelési kvóták és a gazdálkodási módszerek. A kisipari és az ipari szolgáltatási előírások elenyészőek voltak Kelebia-Vitéztelepen. Ennek oka abban rejlett, hogy a vitéztelepi villanytelepen kívül ipari szolgáltató tevékenység nem is létezett a településen. A kereskedelmi és más kisipari szolgáltatásokat általában nem a vitézek végezték, hanem a környék településeiről átjáró boltosok, hentesek, kovácsok, lakatosok, bádogosok.

A vitézi birtokok letelepült lakói, a javarészt Bácskából és a Felvidékről államilag betelepített világháborús katonák, a birtokaikon a szántóföldi termelés mellett a gyümölcs és zöldség termelésre is figyeltek. A szántóföldi gabona, kukorica és burgonyatermesztési munkálatokban Tompapuszta (Tompa) északi részén lévő nagyon szegény „Lakhandi- sor" lakói, Tompa-major, Belmajor (Kisszállás), Almajor, Fekete-major, Tinójárása (Öregmajor) napszámosai, summásai vettek részt. Részesi-művelésben még Jánoshalmáról és Mélykútról is jártak dolgozni Kelebia-Vitéztelepre. A javarészt már feketeföld talajra alapított vitézi birtokok intenzív és irányított közösségi termelési rendszere életképes mintagazdaságokat állított talpra a belmajori (kisszállási) uradalom modern nagygazdasága mellett.

A vitézi birtokok tulajdonvédelmét a csendőrség biztosította. Vitéztelep nyugati oldalán (ma az 53-as főút, Tompa város határa) a vitéz Levente-ház melléképülete csendőr-járőr pihenőhely is volt. Az 1930-as évek elején már csak hírből ismerték a környéken a Tompa község északi részén lévő „Lakhandi- sor" néhány cigánycsaládjának sorozatos mezei lopását, „sündisznó gyűjtögetés" közbeni rendetlenségét. A csendőrök és a vitéztelepi katonák következetes vasszigora oda vezetett, hogy az 1944-es évekig maximális rend és fegyelem uralta a vidéket.

A vitéztelepi szántóföldi gabona és kukorica növénytermesztés mellett először a dohányt csak a kertekben termesztették. Jobbára a „kapadohány" néhány „tíz-szögöles" termelése terjedt el. A „pár-fűzér" dohány évi saját célú használatra volt csupán elég, de a vonatkozó szigorú „finánc-törvények" nem is engedték a hatósági ellenőrzés nélküli dohánytermelést.

Az 1930-as évek elején bekövetkezett belvizes évek miatt a búzatermés Észak-Bácskában a világháborús szint alá esett, rendkívül veszteséges évek voltak ezek. Ez miatt is új növénykultúra termelésén töprengtek a vitéztelepi elöljárók.  

A Szeged környékén beindult fűszerpaprika és dohánytermesztés technológiáját a vitéztelepi gazdálkodást irányítók átvették. Ahogyan mondták Szeged-Alsótanyán, „szögedi-fődön": egy mázsa rozs ára 10 tő kerti-dohány levelén „begyün"! Erre a tapasztalatra építettek vitéztelepen is, amikor a Szegedi Dohánybeváltó és Ellenőrző Vállalat kiskunhalasi beváltóhelye szerződést kötött a Kelebia-Vitéztelep vitézi elöljáróival a virginiai szőke-dohány termesztésére. Az újfajta, világos színű dohány termelését a Vitézi Szék engedélyezte, a Gazdák Biztosító Szövetkezet pedig biztosításokat kötött a terményre.

A régi kapadohány kiszorult, itt-ott maradt fenn a világháborús öreg veterán katonák „bagózására", akik szájnyálkahártyáját olyannyira szétmarta már a háború alatt a nikotinos rágott-dohány, hogy az új amerikai dohány kellemesebb aromáját már nem is érzékelték. Elbeszélésekből tudható, hogy az öreg vitézek (veterán katonák) morogtak is az erős és büdös dohány kiszorulása miatt, sokszor kellett Kolbászsorba (Kelebia község kinyúló tanyasora) menni az egyszerű kapadohányért. Persze az öreg (veterán) vitézek gyermekeinek sem tetszett a régi dohány kiszorulása, mert a családfők friss dohány adagjának a biztosítását szigorúan a fiúgyermekek végezték, sokat és sokszor szaladtak Kolbászsorba, Öttömösre, Tinójárásba a „jó régi kapadohányért". Többen közülük, a fiúk, úgy megutálták e miatt a dohányzást, magát a dohány növényt is, hogy a veterán családfőn kívül senki sem dohányzott, sőt több generáció lett később anti-dohányos bizonyíthatóan.

A vitéztelepi dohánytermesztés velejárói lettek a birtokokon felépülő óriási szárítópajták, melyekben tízezernyi fűzér szép dohány száradt éveken át. A keményfavázas nagyméretű szárítók építéséhez a Gemenci dunai- erdők adták a faanyagot. A kőris, akác és feketedió rönkök beszerzését, szállítását és fűrészelését állami költségen végezték a vitézek. Az értékes szárítópajtákat az 1950-es évek végén az alakuló helyi TSZCS-k tagsága tűzifának szétszedte. Több szárító épületet egyszerűen felgyújtottak. Egy esetben a lángok közé dobták magát az egykori vitézi birtok tulajdonosának özvegy feleségét is. A szerencsére csak a ruhájában égett özvegyasszony másnap panaszt tett a helyi község (Belmajor / Kisszállás) párttitkára és rendőre előtt. A későbbi községi tanács nyílt és köz-meghallgatásán így részletezte a párttitkár a panaszos ügy elintézését, példának okáért: „egyszerűen kizavartan a nemzetes asszonyt, bocsánat elvtársak: ,,azaz a nemzetes vén kurv.t!"

A termesztés folyamán a letört dohánylevelek természetes szárításra történő felfűzése nagy kézimunka igényű folyamat volt. Ez a munkafázis önmagában több család időszakos megélhetését biztosította vitéztelep környékén élőknek másfél évtizeden keresztül.  

A vitéztelepi dohánytermesztés 1945-ig tartott, a telep elöljárósága rendszeresen tett jelentést a Vitézi Széknek Budapesten: a dohánytermesztés sikeres ágazat lett Kelebia- Vitéztelepen.

Ugyanakkor nem szabad elfejteni, hogy a jó minőségű dohány hatékony termelése megélhetést és nyereséget adott a termelőknek, de a dohányra és a dohányzásra vonatkozóan örökérvényű igazságnak kell tartanunk, legalábbis alaposan el kell gondolkodnia minden dohányosnak Jakab (angol) király 1604-ben írt orvosi röpiratáról, amely így szól:

„Ez a dudva ugyanis undorítóan csípi a szemet, gyűlöletes büdöséggel árasztja el az orrjáratokat, ártalmas az agynak, veszedelmes a tüdőnek, a belőle áradó dögletes füst pediglen leginkább ama feneketlen gödörből áradó gomolyokhoz hasonlatos, amely gödörben az iszonyú Styx folyó kanyarog, vagyis pokolbéli füst ez!"  

I.O.

Oldal: Dohánytermesztés a Kelebia-Vitéztelepen
VITÉZTELEP - © 2008 - 2024 - viteztelep.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat