A betlehemezésnek két évszázados múltja van a Kárpát-medencében. A népszokás általánosságban elterjed és népszerű vidéki ünnepség volt az 1950-es évekig.
Kelebia-Vitéztelepet az 1920-as évek végétől 1949-ig a templomiskola diákjai „végig betlehemezték”. A Vitéztelep, miképpen Kelebia község is, kertes településforma volt. Kiterjedése mintegy 10 négyzetkilométeres területre esett, így a betlehemezők sokszor csak lovas fogattal érték el a karácsonyi nagy havazás időszakában a szélső birtokokat.
A vitéztelepi iskola diákjai adták elő a pásztorjátékot, felnőttek kíséretében keresték fel a vitézi birtokok házait és a településen lakó dolgos gazdálkodók hajlékait. A betlehemezőket mindenhol örömmel és nagy vendégszeretettel fogadták. Kelebia-Vitéztelep vitézeinek deportálása, elüldözése és házaiknak felgyújtása, lerombolása után a területen árván megmaradt általános iskola és a már Négyestelep néven számon tartott, kiterjedt külterület közösségi kultúrájához még a hetvenes évekig hozzátartozott a betlehemezés, persze már szűkített térrel és lehetőségekkel.
A betlehemezés szokása a népi vallásos adventi ünnepi időszakhoz tartozik. A paraszti gazdálkodás téli növénytermesztési pihenő időszakának fényfoltja volt ez a közösségi játék, egészen a bolsevik hatalom átvételéig. Hazánkban az 1960-as évekig, a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálásáig a betlehemezés hozzátartozott a vidéki élethez.
A bolsevik-kommunista ideológia megölte ezt a szép népszokást, pótlására erre az időszakra pogány-kommunista szokásokat kreáltak párttitkárok és ideológiabuzgó pedagógusok vezetésével. Ilyen kommunista „népszokás” lett adventi időszakban országosan az üzemi, állami-gazdasági, állami hivatali és tsz vezetők év végi, fenyőünnep előtti köszöntői, értékelő értekezletei, meghívásos díszebédek és a szovjet-pogány fenyőünnep előtti tivornyák, E jeles kommunista közösségi rendezvényeken a vezető elvtársak felolvasták az MSZMP Központi Bizottság aktuális év végi köszöntőit, s fogadták a beosztottak hálával teli kis ajándékcsomagjait, itt hangzottak el a pálinkagőzös vezető elvtársak karácsony előtti, tudatlan-ateista okoskodású köszöntő beszédei is. Az iskolákban a Télapót ünnepelték és a pogány fenyőünnepre készültek. Az iskolák szocialista tanári karának legmegbízhatóbb figurái átbeszélték a betlehemezés és a kereszténység lényegét tanítványaikkal. A Marxista–Leninista kiváló tanulmányikra támaszkodva elmondták, hogy Jézus nem történelmi személy, kitalált figura, soha nem létezett, a vallás a nép ópiuma, Betlehem nem is létezett mint település, ezért a betlehemezés egy reakciós népbutítás. Különben is a tudósok (szovjet akadémikusok) bebizonyították, hogy Isten nem létezik, például Gagarin az űrrepülése során nem látta az égben a Mindenhatót, a Katolikus Egyház a nép ellensége, a hit és az ima szintén népbutítás, a Gyed Maróztól és a Hópelyhecskétől kell ajándékot kérni, a fenyőfát kell köszönteni és nem a kitalált Jézus születésének áltörténelmi időpontját kell ünnepelni Karácsonykor...stb.
A betlehemezés főrészében a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka áll. A dramatikus játék-előadás fő eleme a pásztorjáték. A pásztorjátékban általában a három pásztor dinamikus beszélgetése folyik, köztük a nagyothalló öreg tréfás mondatait is hallhatjuk. A betlehemezés fontos kelléke a templom alakú betlehem, amelyben a kis Jézus, Szent József és a Szűz Mária látható.
A Szent Család „otthona” a három fontos személyen kívül pásztorokkal, látogató királyokkal és állatfigurákkal bővített. A pásztorjáték szereplőit adja a kis templomot vivő két angyal, a három pásztor, amelyet vidékenként eltérően kiegészít több más szereplő is. A pásztorjáték szereplői eljátsszák a kis Jézus születéséről szóló evangéliumi történetet. A játék végén átadják kis jelképes ajándékaikat, jókívánságaikat. A háziak minden esetben megvendégelik őket, vagy minimum édességre, italra, kis harapnivalóra invitálják a lelkes alkalmi színész betlehemes gyerekeket, felnőtteket.