Zuglói -Vitéztelep
Kép: Zuglói-Vitéztelep egyik háza
Van egy különleges hely Budapesten, Zuglóban, gondozott kertjeivel, esztétikus, régebbi építészeti stílusjegyeket őrző ikerházaival egy takaros kertváros benyomását kelti. Néhány ház falán különleges címerek idézik a múltat. Az Örs vezér terétől nem messze, a Fogarasi út és a Bolgárkertész utca között található a korábban Vitéztelepnek nevezett terület.
A Zuglói-Vitéztelep sorsa hasonlatos a Kelebia-Vitéztelepéhez, azonban van egy fontos különbség: a vitézi házakat Zuglóban csupán ellopták, elrabolták a vitézektől, de le nem rombolták. Ennek oka elsősorban, hogy a fővárosban a kommunisták barbarizmusát a haszonszerzési vágy sokszor legyőzte, célszerűbb volt elfoglalni a házakat, mint felgyújtogatni azokat.
Kelebia-Vitéztelep esetében a vitéztelep a környék egyik fontos munkalehetősége is volt, ahol sok szegény ember kapott megélhetést, s természetesen sokan verejtékes munkával keresték meg a családjuk napi betevőjét. A kommunista uszítás hatására Kelebia-Vitéztelepen éppen azok rombolták le és gyújtogatták fel a vitéztelep házait, akik korábban ott kaptak kenyérkeresetet. Az állami menhelyeken felnőtt, vagy a nyírségi szegény falvakból Észak-Bácskába érkezett, úszító, véresszájú párttitkárok, agronómusok, tanácstagok, TSZCS vezetők félanalfabéta és a Horthy-érára dühös nincstelen-elemek első dolga a rombolás és gyűlöletkeltés volt Kelebia-vitéztelepen.
Vitézek laktak egykor Zuglói-Vitéztelepi házakban, akik az I. és a II. világháború alatt nyújtott kiemelkedő katonai teljesítményükért válhattak az 1920-ban alapított Vitézi Rend tagjává. Különböző társadalmi előjogok illették meg őket. Nevük előtt használhatták a vitéz jelzőt, megszólításuk nemzetes úr, feleségüké nemzetes asszony volt, gyermekeiké pedig nemzetes úrfi, illetve nemzetes kisasszony. A rend tagjai kedvezményes részletre kaptak földet és állást az államtól. A főváros 1933-as határozata alapján épült meg Zuglóban az 51 egyforma ikerházból álló Vitéztelep. A házakat névre szólóan, ünnepélyes keretek között adományozták az arra érdemeseknek, a ház verandáján feltüntették az adományozó és a tulajdonos nevét, és kitették a karddal díszített vitézi címert is. Vitéz Szebedy Gyöngyi is a Vitéz Telepen tölthette gyermekkorát. Örömmel idézte fel az emlékeit.
- Édesapám, vitéz Szebedy Ádám a Vitézi Széken dolgozott főkönyvelőként. Az ő világháborús érdemeinek köszönhetően kaphattunk házat a Vitéztelepen. Amikor 1937-ben átvettük új otthonunkat, én akkor kezdtem az elemi iskolát. Emlékszem, ekkor még nem volt kész teljesen a telep, mert több ütemben adták át.
Minden egyes ütem elkészültekor nagy ünnepséget tartottak, ahol a kormányzó úr, vitéz Nagybányai Horthy Miklós, mint a Vitézi Rend Főkapitánya személyesen volt jelen. Az ott élő gyerekek és felnőttek olyanok voltak, mint egy nagy család. A vitézek átjártak egymáshoz szomszédolni, mi, gyerekek zsúrokat tartottunk, karácsonykor pedig megajándékoztuk egymást. A telep egyik részén volt egy tér, közepén egy országzászlóval. Itt tartották meg a vitézi családok a nemzeti ünnepeket. Ezt a teret mára beépítették.
A front közeledése a fővároshoz véget vetett az addigi boldog gyermekkornak, a családnak ki kellett települnie a németországi Passauba. - A háború vége után visszajöttünk, de addigra elkobozták a házunkat, és idegeneket költöztettek be, édesapám pedig csak segédmunkát vállalhatott. A vitézi családok közül, akik hozzánk hasonlóan külföldre menekültek a borzalmak elől, többen Németországban és Amerikában élnek, némelyikükkel a mai napig tartom levélben a kapcsolatot. Az egykori lakók közül úgy tudom, csupán egy ember, dr. vitéz Juhász József lakik a saját házában. Ő jelenleg is a Vitézi Rend tagja és az egyedüli, aki visszavásárolta családja korábbi otthonát.
A főváros közgyűlése 1933-ban határozott úgy, hogy közművesített vitézi telkeket jelöl ki Budapest területén, s mintegy 100 ilyen telek közül ötvenegyet ezen, a még beépítetlen területen tűztek ki.
Az építésre a konkrét határozat 1939-ben született meg: 102 lakás (51 ikerház), lakásonként 95 négyszögöl telekkel alakítatott ki. A lakások két szobából, előtérből, fürdőszobából, konyhából, kamraszekrényből, és tüzelőkamrából állnak, beépíthető padlástérrel, 78 m2 átlagos lakásalapterülettel. Az 51 épület közül 18-at Manninger Egon, 9-et Bretz Gyula, 5-öt Frank Ágoston és Goszleth Lajos, 13-at Müller Miksa, 6-ot Megyer-Meyer Attila építész tervezett.
A telep egységes megjelenésű együttese jellegzetes települési egysége Nagy-Zuglónak, bizonyos értelemben mintául szolgált későbbi beépítéseknél is. A Vitéztelepet 1934-től 1940-ig adták át a lakások tulajdonosainak.