Horthy Miklós transzverzális út megnyitása 1932-ben

 

A Horthy Miklós transzverzális út a mai 55. számú főút, amely Szeged és Baja városát köti össze a déli államhatár mélységében, 1932-ben került átadásra.

Az út makadám burkolatú volt, Kelebia-Vitéztelep északi részét éppen csak érintette. A vitéztelepi iskolától és temetőtől szűk egy kilométerre fekszik a főút nyomvonala.

1929. szeptember 10-én Mélykúton „Nyomvonal-kijelölő Bizottság" kezdte meg a tárgyalásokat. A bizottság tagjai a kivitelező vállalatok, az állami ügyintézők és az érintett települések főjegyzői és képviselői. Kelebia-Vitéztelepet vitéz Levente József képviselte.

Kelebia-Vitéztelep földjei katonai célokra is betervezett birtokok voltak, így szó sem lehetett arról, hogy a vitézi birtokokat metssze vagy érintse a transzverzális út. Ez a tény igen sajnálatos volt Tompa község számára, amelyet Szabó Gyula főjegyző képviselt a tárgyalásokon, nem tudta elérni, hogy a Horthy Miklós transzverzális út nyomvonala a 101-es őrháznál metssze a Budapest-Belgrád vasútvonalat.

Egyébként Kelebia és Csikéria községek elöljáróságai is szerették volna a főutat mennél délebbre „levinni". Természetesen értetlenkedve fogadták a határőrségi, katonai óvintézkedéseket, melyek arra irányultak, hogy a szerb határtól a főút minimálisan 15 km mélységben haladjon. A civil községi elöljárók nem akarták megérteni, hogy a trianoni határ-diktátum után semmilyen körülmények között nem biztonságos főutat az államhatárhoz közel vezetni hosszú kilométereken keresztül, szinte párhuzamosan a határral. Ezt az aggodalmat igazolta a következő évtized békétlensége, háborús pusztítása.

A vitézi (dinasztikus) határőrizet kialakítása megkezdődött, a konkrét tervek elkészültek, az önálló határőrség felállítása 1932-re végrehajtásra került, minden érv a határmélységében 15 km-re húzódó főút mellett szólt.

Érdekességként elmondható ebben a főútvonal-nyomkitűzési vitákban, hogy már ekkor púpként élték meg Kelebia, Tompa és Csikéria község elöljárói magát a Kelebia-vitéztelep jogi-közigazgatási státusát. Ez a községekhez semmiféleképpen nem kapcsolódó - Kelebiához csak nevében- katonai települést az akkori Belügyminisztérium és Honvédelmi Minisztérium saját kézből vezérelte a Kormányzó szándéka szerint. Önálló iskolája, temetője, tanítója, papja, elöljárósága volt. A vitézek ünnepekre Budapestre jártak vonatkedvezményekkel, Budapesten a Vitézi Szék intézte birtokügyeiket, orvosi és kórházi kezelésük HM egészségügyi központokban volt, biztosításukat, gazdálkodási terveiket és felvásárlásaikat szintén Budapestről irányították.

A főútvonal nyomkitűzés során egyértelműen hátrányos javaslatot adhatott a vitéztelepi elöljáró megbízottja, vitéz Levente József a tompai és kelebiai községi elöljáróság terveihez képest. Persze ez kedvezett a kisszállási uradalom (Belmajori-uradalom) érdekeinek, hiszen az ipari szeszgyár, a jéggyár, a melasz sűrítmény-szárító, a nemesített juhok exportjait bonyolító tisztségviselők és kereskedők, a gőzmalom terményeit szállítók és a vadászkastély úri vendégei Szegedről és Bajáról egyből Belmajorba érkezhettek meg, s indulhattak haza.

Már akkor hangos volt a bizottság attól, hogy a vitézi földek „ingyenes" felajánlója, a kisszállási uradalom, így kap támogatást a vitézektől, így segítik egymást gazdaságilag, hisz két fontos munkahely volt a környéken: a modern kapitalista uradalom és a vitézi földek...

A tompai főjegyző pedig még ingyenes kőhordást is felajánlott a község részéről, hogy az út szelje át Tompát. Kelebia község pedig különadó kivetésével fát ajánlott fel a munkákhoz, mindhiába.  

A főút építése 1931. őszén, a 108 km teljes hosszból kevesebb mint harminc kilométer hátralévő munkával szépen halad, ebből 26 km Bács-Bodrog vármegyében nem készült el.

1932. év Karácsonyán már a Horthy Mikós transzverzális főúton, teljesen készen, Szegedtől Bajáig utazhattak a polgárok. A főút-átadó ünnepség több helyszínen történt meg. Baján maga a Kormányzó vágta át a nemzetiszínű szalagot, Csongrád és Bács-Bodrog vármegyék határánál vitéz jákfai Gömbös Gyula miniszterelnök mondott avató beszédet.

Gömbös gyula 1929-től lett a Vitézi Rend tagja. A miniszterelnököt 1929-ben Horthy kormányzó szolgálaton kívüli tábornoknak nevezte ki. Gömbös Gyula a főút-átadó ünnepség után Kelebia-Vitéztelepre látogatott. Vitéztelepen ezt az alkalmat sokáig emlegették, hiszen miniszterelnök addig és azután sohasem fordult meg e településen. Látogatása napjára készített emléklapokat 1950-ben az AVH gyűjtötte össze elégetésre, majd egy megmaradt példányt 1977. év őszén a kádár rendszer rendőrei foglalták le egy „garázdasággal és rendszer elleni bujtogatással összefüggő" előállítás és házkutatás során (a gyanúsított agyba-főbe verése és káromkodással vegyített szidalmazása közepette, mely népi-szocialista mutatványt az ütlegelt "horthysta" gyanúsított kiskorú gyermekei végig nézhették késő este, élőben, valódi vérrel, gumibot és AMD gépkarabély-váltámasz lendületes alkamazását láthatták apjuk lágyékán, arcán és fején, rendőrcsizma rúgásokkal a combra...) Kelebia-Vitéztelep egyik „maradvány-reakciós" lakóépületében.

K.K.

Oldal: Horthy Miklós transzverzális út
VITÉZTELEP - © 2008 - 2024 - viteztelep.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat