Tejfeldolgozás és tejbegyűjtés a Kelebia-Vitéztelepen 1944-ig, és a belmajori cselédélet tovább élő furcsaságai

Kelebia-Vitéztelepen kettős birtok-rendszerű mezőgazdálkodás folyt. Az egyik a kis és törpe birtokos „őslakosság" zöldség, gyümölcs termesztő munkája, kiegészülve kisállat és tehéntartással, a másik a veterán és aktív katonák fél-vitézi birtokai (kisbirtok) és a teljes-vitézi birtokai (középbirtok) nyújtotta gabona és ipari növény termelése, valamint lábas állat tenyésztése.

A kis és törpebirtokokon mintegy 150 szarvasmarha napi rendszeres fejése átlagosan 900-1300 liter friss tejet biztosított.

A vitézi fél,- és teljes-telkes birtokokon további 100 tehén napi rendszeres tejhozama 700-1100 liter friss tejet adott.

A tejbegyűjtését részben Vitéztelepen a tejcsarnok (tejház) biztosította. A tejházban hűtött körülmények között tárolták a tejet. Innen a fővárosba és a Boncompagni-féle uradalom Rohoda-majori (Almajori) sajtüzemébe szállították. A tej hűtését Vitéztelepen jégveremben tárolt természetes jéggel biztosították, amelyet a tél leghidegebb napjaiban a Körös-éri csatornából vágtak ki Kolbászsorban. A Boncompagni-féle uradalom Rohoda-majori sajtüzemét a belmajori jég és szeszgyár látta el hűtőanyaggal.

Vitéztelep nyugati részéből a tejet, tekintettel arra, hogy közvetlen szomszédságában volt az uradalmi sajtüzem, közvetlenül Rohodába gyűjtötték be. 

Az uradalom 180 tehene naponta 2000 liter tejed adott, ebből 250-300 liter naponta a cseléd-családok kötelező, államilag szavatolt ellátmánya volt (minimum 1 liter/család, három gyermek felett 2 liter/család javadalmazással).

A Boncompagni-féle uradalom a begyűjtött tej döntő részét sajttá dolgozta fel. A kiváló sajtokat egy Hollandiából Almajorba hívott, ott letelepült sajtmester-család felügyelete mellett készítették. A kész sajtokat Hollandiába és Dániába exportálták. 1944-ben a sajtmester felesége és gyermekei Amerikába menekültek, magát a sajtmestert 1947-ben a sajtüzem cselédei ütötték agyon, miután rágyújtották a szolgálati lakását.

A sajtüzem 1948-ban megszűnt, néhány évig még tejbegyűjtő állomásként üzemelt, de már hűtőházai nem üzemeltek, mert a belmajori jéggyárat a Rákosi eszmékkel felbújtatott jég és szeszgyári munkások (cselédek) felgyújtották.

Az uradalom elleni mérhetetlen dühnek sajnos valós alapjai is voltak a bolsevik agitáción kívül. A cselédlakások esetében az egy közös konyháról nyíló, 1 szobában éldegélő (többször 2-3 család egy szoba 15 nm-én) cselédek igen mostoha sorsát jól mutatja, hogy 1939-től kezdve több országgyűlési egyéni felszólalás is kritizálta a Boncompagni-féle uradalom szociális érzéketlenségét. A látástól-vakulásig tartó, katonás fegyelemmel dolgoztatott, modern fehér rabszolgák a cselédek voltak. A kiszolgáltatottságuk minden képzeletet felülmúlt.

A nekik valóságosan érkező 1945-ös szovjet felszabadítás és a bolsevik szabadosság a sérelmeik fizikai megtorlásához adott legitim lehetőséget. Így követtek el gyilkosságokat és gyújtogatásokat az uradalom és a vitézek ellen. A közel évszázados cselédsors genetikus nyomokat hagyott a leszármazottaikba is. A mai is rossz tréfával mondott „járomszögesek" jelentése a „kisszállási-ember". Azokra mondják mai is a szűken vett Belmajoron (Kisszálláson) kívülről származók és élők (tompaiak, kelebiaik, balotaiak, négyestelepiek, kolbászsoriak, jánoshalmiak, mélykútiak, halasiak) ezt a „járomszöges" minősítést (azaz belmajori/kisszállási), akik keménynyakasságukkal és butaságukkal hajthatatlanok, mint az öreg ökrök, melyek fogatban, járomban, a megszokott útról és nyomvonalból ki nem tértek, bármely mélységű gödör is volt, amely a szekeret is felborította, csak mentek a saját nagy buta fejük után...

A belmajori/kisszállási „polgár" a mai napig is igen nagy sértésnek veszi, ha egykori cselédsorsa és korlátozottságaikra emlékeztetve „járomszögezik" őt a környékbeliek...

A másik megfigyelhető magatartásbeli öröksége az egykori cselédek leszármazottaiknak is a három emberöltőnyi tulajdonnélküliség után megtapasztalt ingó és ingatlanok birtoklásából adódó természetes emberi elégedettség sajátos megélése. Egyes esetekben, sajnos ez azt is jelenti például mai is, hogy ha a szomszéd macskája áttéved a házportára, akkor azt légpuskával lelövik, agyonütik...a baromfival együtt...vagy ha véletlenül, fűkaszálás közben néhány fűszál vagy az őszi lehulló falevél érkezik a szomszédtól, akkor azt nagy patáli közepette, kiabálások és háborgások kíséretében feltakarítatják a szomszéddal...Ha a szomszéd is „járomszöges", akkor igazán nagy baj lehet (bicskázás), egyéb esetben csak sajnálatot ébreszt ez a cseléd-örökség ösztönös megjelenése az iskolázottságtól, - főleg diplomától függetlenül- , amely mindenféleképpen rossznak nevezhető évszázados cselédsorsból rejtve feltörő szocializációs-feketelyuk, s remélhetőleg  majd egyszer a teljes „fényesség" szünteti meg ...

Oldal: Tejfeldolgozás és tejbegyűjtés Kelebia-Vitéztelepen 1944-ig, és tovább élő cseléd furcsaságok
VITÉZTELEP - © 2008 - 2024 - viteztelep.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat