Kelebia-Vitéztelep és Négyestelep: a kettő között a különbség óriási!

Szerencsésnek mondható, hogy az utóbbi egy-két évben újra hallani olyan régen letagadott és a szó szerint is elégetett helynevet, mint a Kelebia-Vitéztelep. Olyat is gyakran hallani, hogy Kisszállás-Négyestelep, vagy egyszerűen Négyestelep.

Öröm, hogy számos cikk jelenik meg a volt Kelebia-Vitéztelep megmaradt helyi temetőjével és templom-iskolájával kapcsolatos civil erőfeszítésekről és a szép közösségi eredményekről.  E témákban több cikk írója Kelebia-Vitéztelepet egyszerűen azonosítja Kisszállás-Négyesteleppel, mint a régi (kelebiai) Vitéztelep mai utód települését írja le. Az ilyen felületes írásmód a mai elképesztő nyomorúságos állapotban lévő kisszállási IV. körzettel jelölt tanyás területet  - ez a Négyestelep - jó kommunista áthallással ráhúzza a múltbéli Kelebia-Vitéztelepre.

"A tudatlanokat tanítani kell", áll az ókori keresztény egyházatyák tanításai között ez a mai is fontos feladat.  Így a Kelebai-Vitéztelep és Kisszállás-Négyestelep közötti alapvető földrajzi, közigazgatási, történeti, kulturális-szellemi különbségeket is meg kell mutatni, az e témákban írókat meg kell tanítani a valóságra, hiszen éppen eljött az ideje!  A mai napig fehér foltokat „fel kell fedezni", amíg azokat valamely bukott vagy megújuló ideológia, haszonleső csoportosulás a saját céljára és arculata szerint ki nem tölti tartalommal. Ez egy fontos feladat!

1.       Földrajzi, közigazgatási különbségek Kelebia-Vitéztelep és a Kisszállás-Négyestelep között

Kelebia-Vitéztelep vitézeinek 51 főépületből és gazdasági épületekből álló teljes telkes vitézi birtokai zárt rendszerű, állami mérnökökkel és építőipari kivitelező cégekkel életre hívott kultúr település volt, névleges települési része Kelebia községnek. Ugyanakkor közigazgatási szempontból nem tartozott Kelebiához, hanem a Belügyminisztérium megbízásából az Országos Vitézi Szék Budapestről igazgatta, mind pénzügyi-gazdasági, mint pedig valamennyi polgári igazgatási eljárás tekintetében.

A mai Kelebia község, valamint Tompa város és Kisszállás község bizonyos rész-közigazgatási területeire helyezhető földrajzilag  az 1920-as évektől 1944-ig működő, majd 1945-től 1948-ig csupán vegetáló Kelebia-Vitéztelep.  Ez azt jelenti, hogy Kelebia-Vitéztelep vitézi birtokai minimum ötször akkora földrajzi területen terültek el, mint a mai Kisszállás-Négyestelepnek nevezett szórvány tanyás terület.

Az 1949-től (AVH közigazgatási határozat szerint 1948. nyár közepétől) Kisszállás község kommunista közigazgatása alá került felégetett vitéztelepi épületek és vitézi telkek csupán a felét adták ki a korábbi hivatalos Kelebia-Vitéztelepnek.  1949-ben a Kelebia- Kolbászsoron és a Kelebia- Vasútföldön lévő féltelkes és teleknélküli vitézek ingatlanjai Kelebia község kommunista közigazgatása alá kerültek, míg az úgynevezett kőrösoldali  és katonaföldi féltelkes vitézi birtokok Tompa község kommunista közigazgatása alá kerültek.

Az 1949-ben Kisszállás község közigazgatása alá került vitéztelepi részt a kommunista kisszállási vezetés kettő részre osztotta. A mai napig nincs hivatalos címzésű neve egyik volt vitéztelepi települési résznek sem Kisszálláson. A keleti területet, ahol a vitézek szőlő ültetvényei voltak, ahová homokos talaja miatt a temetőt létesítették, s mellé a templom-iskolát, Négyestelepnek hívatták a kommunisták Kisszállásról, de hivatalosan csak Kisszállás IV. körzet volt mindig, a mai napig is.

Az egykori Vitéztelep nyugati részét, amelyet a keleti résztől a Budapest-Belgrád nemzetközi vasútvonal választ el, hivatalosan Kisszállás V. körzetnek nevezték el közigazgatásilag. A vasútvonal két oldalán a kisszállási közigazgatás alatt lévő volt vitéztelepi területeket még úgy is szétvágták, hogy a földutakon lévő vasúti átjárókat felszedték, s a két rész között járművekkel úgy lehetett átjutni a rendszerváltozásig (1990-ig), hogy át kellett menni a volt 100-as vasúti őrháznál előbb Tompára, majd a vasút másik oldalán már Kelebia területére, s innen így juthatott el valaki a Kisszállás területén lévő, volt vitéztelepi temetőbe.  Egy km helyett így lehetett lovaskocsival vagy később gépkocsival 10-15 km-t is utazni...

A Négyestelepen maradt vitézi telkeken több, a házában, a felesége és a gyerekei előtt agyonvert vitéz értékesebb épületét meghagyták, azokat „jó" elvtársak elfoglalták.  A vasút nyugati oldalán lévő értékesebb talajú (20-25 AK) vitéztelepi birtokokat és házakat azonban nem kímélték, (itt laktak a tiszti és tiszthelyettesi vitézek, valamint a vitézi elöljáró, továbbá a vitéztelepi villanytelep is volt) az el nem menekült lakókat agyba-főbe verték, börtönbe hurcolták, Hortobágyra kitelepítették, az éjnek leple alatt a gyerekek és asszonyok közül többet frissen megásatott gödörbe lőttek a kommunista AVH-s terroristák.

2.       Történeti, kulturális-szellemi különbségek Kelebia-Vitéztelep és a Kisszállás-Négyestelep között

Kelebia-Vitéztelep 1949-ig létezett. A nevét egyértelműen a Felvidékről, Erdélyből és a Délvidékről, „magyar Bácskából" ide telepített első világháborús hős katonákról, a vitézekről kapta.  A település önálló templom-iskolával, iskolaszékkel, temetővel és önálló római katolikus lelkészséggel rendelkezett.  Gazdasági szempontból is központosított katonai irányítással működtették, szövetkezeti típusú gazdálkodási formában élte virágkorát.

Vitéztelep kulturális életét a Szent László lovagkirály tiszteletéből fakadó vitézi kultusz határozta meg, amely az egyházi és világi ünnepekre egyaránt igaz volt. A vitéztelepi iskola magas színvonalú elemi szintű oktatást biztosított, mind tanítókban, mint pedig egyéb oktatási feltételekben jó helyzetben volt. A vitéztelepi iskolában nem csak a katonák gyermekei, hanem a Szabadka, Majsa, Szeged város földjeiről érkező és letelepült kisbirtokos gazdák (szőlő, gyümölcs, zöldség termelők) gyermekei is tanultak. A vitéztelepi lakosság több mint felét a kisbirtokos gazdák alkották, beleszülettek a vitézi kultúrába, a katonai értékek tiszteletébe, a katolikus ünnepek és szokások a mindennapjaikat is meghatározták. Egyértelműen kimutatható, hogy a környék iskolái közül a vitéztelepi iskola több elismert diplomás és mester-embert adott, mint más környékbeli iskolák.  Tudóst, ismert szakpolitikust „termelt" ki a hazának ez az iskola. Nevezetes és dobogós iskolai szintű szellemi és sport sikereket messze nagyobb arányban értek el az itt tanuló gyermekek, mint a környék bármely iskolájában tanulók. Különösen kimagaslóan igaz ez a festőművészet, a tánc és a sakk-kultúra területén.

Később, 1949-től 1975-ig, ebben az iskolában működő Négyestelepi körzeti iskola is ilyen szép eredményeket produkált! Nos, ebben az egyben van hasonlóság a Kelebia-Vitéztelep és a Négyestelep között, de csak ebben, és ebben is csak volt, a hetvenes évek közepéig!

Vitéztelep 1948-ban történő többszöri AVH-s felgyújtása után az eredeti vitézi házak nagy részben megsemmisültek. A vitézek téglából épült főépületeit széthordták. A szinte egytől egyik nagyméretű Bátaszéki Takarék téglából épített vitézi házakból a Tolna és Szabolcs megyéből betelepített nincstelenek mindenféle mérnöki tervezés nélkül egyéni kivitelezéssel apró tanyákat építettek fel, vízjárta helyeken is. Az 1960-as években már a helyi TSZCS-k, majd TSZ-k segítették a kiterjedt tanyavilág létrehozását a volt Vitéztelep helyén, egyik ilyen rész volt a Kisszállás-Négyestelep is. Az 1970-es nagy belvíz sok külterjes és tájba nem illő tákolmányt mosott el itt is. Ebben az időben sokan a kisszállási belterületre menekültek a ténylegesen Európa legelmaradottabb részévé züllesztett külterületekről, ahol az öngyilkosságok aránya a magyarországi Ásotthalom-Átokháza környékén élők szintjét érte el.

Az 1970-es években a mérhető világ első helyét birtokolta Magyarország a sikeresen befejezett öngyilkosságok számában, magyarországi összehasonlításban pedig ez a kistájegység vezetett az önmérgezés, lúgivás és az önakasztás módszereiben is. Négyestelep  e rekorder kistájhoz tartozott.  Volt olyan év (1980), hogy egy szolgálati lakásban két TSZ tag juhász is megmérgezte magát, az egyik Karácsony napján, a másik Húsvét napján, összesen 7 kiskorú gyereket hagytak hátra...

Kelebia-Vitéztelep vitézi elöljárója belügyminiszteri rendeletre hivatkozva 1944-ig tilalmazta állattartó telepek létrehozását Vitéztelepen, illetve annak lakó övezetétől számítva 4 km távolságon belül (ugyan ez vonatkozott minden katonai ingatlanra és területre). Sőt, ezt a rendszabályt Magyarország harmadik legnagyobb földterülettel rendelkező uradalmának valódi bárói, a Boncompagniak is betartották, akik a Vitéztelep szomszédjai voltak.

1949-től szabad kommunista világ jött. Ettől kezdve, az akkor már Kisszállás-Négyestelepre betelepítettekre, egy 1000 egyedes férőhelyű juhtelep, majd később 50 ezer egyedes libaállomány ontotta a bűzt. Folyamatosan vitte a szél a szennyet, a szemetet a jutatott földek bérlőire és a TSZ dolgozóira. Az elviselhetetlen proli-nyomor és a bűz a környéken lakók egy részét menekülésre késztette az összetákolt tanyás körzetből. Az 1980-as években ismételt szocialista bevándorlás történt Négyestelepre. A betelepítettek között sok nagyon szegény ember volt, nincstelenül, sok gyermekkel, sok alkohol problémával. Többen felakasztották, illetve megmérgezték magukat elkeseredésükben, amelynek jelképe a büdös birkatelep volt, ma meg a büdös libatelep. Ezt a büdös és környezetszennyező képet az utóbbi években bővítette egy tyúk (néha pulyka) tenyésztő kisgazdaság is a négyestelepi temető közelében, egyszerűen az ólja mellé engedi a szennyvizét, néha a földútra...az arra járók legnagyobb döbbenetére...

A mai Kisszállás-Négyestelepen néhány idős és fiatal dolgos lakón kívül döntően a legelesettebb, legszegényebb emberek maradtak meg, illetve az igazi lumpen-proletárok lépviselői jelentek meg új lakóként. Átjáró bűnözők, határon át csempésző alvilági alakok, szekták butító hittérítőinek bűnös útjai is keresztezik a Kisszállás-Négyestelepet. Az átutazó és megélhetési tolvajok mindent visznek, ami a kezükbe kerül, az elhagyott szórvány épületeket kifosztják, módszeresen elbontják.

A tisztességesen megélni igyekvő néhány példás négyestelepi család dacol még a világgal. Működik még egy kocsma, megáll még a távolsági autóbusz is a főút széli megállóban, a libatelepig van még egy keskeny műút is, utána a homokos útkanyarban az árván ott felejtett régi vitéztelepi iskola, megtépázva, elprivatizálva, egyik része ember nagyságú ősi dudvásban, gazban.

Ezután ötszáz méterre a vitézek örök nyughelye, ma már szép kapuval, kerítéssel és a kegyelet virágaival.

Ez a hely, a temető, ahol paradox módon van remény, új keresztúttal, kereszttel, Jézussal...

Itt, e holt helyen fejlődés indult, több évtizede egyedül itt, az elmúlás helyszínén valósult meg az új közösségi tett: összefogás, szeretet, remény... Itt nyugszanak a vitézek, a háborús hősök, a kisbirtokos gazdák mellett békében. Éltek, dolgoztak, meghaltak.

Ez volt Kelebia-Vitéztelep.

Kisszállás -Négyestelep pedig most van... Amely nem volt és nem lesz Vitéztelep, mert Szent László lovagkirály helyett a vörös csillag lett a védőszentje évtizedekig, a vitéz magyar katonák helyett az oroszok, majd az AVH-sok jöttek, később a pufajkások érkeztek. A dolgozó kisbirtokosok helyett a TSZ alkalmazottak és mezőgazdasági proletárok jöttek, a tanítók és a plébános helyett párttitkárok jöttek, majd a módszerváltás (1990.) után a privatizálók, a csempészek, tolvajok és a haszonlesők hada...

Mára a temető maradt csupán érték számunkra, amely még néhány éve valóságos szeméttelep volt...

Nagyböjt van, keresztutunk van, Jézus van, menjünk oda..! Reményünk van: iskoláért, harangtoronyért, harangszóért, Szent László lovagkirályért, ...az ősökért, a tanítóinkért, a lelkipásztorunkért, a gyerekekért, az unokákért, a föld szeretetéért, a hazánkért!

K.K.

Oldal: Kelebia-Vitéztelep és Négyestelep
VITÉZTELEP - © 2008 - 2024 - viteztelep.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat